Nyárádszeredai Bocskai István Iskolaközpont

XHOST

Igazi üstökös volt, aki hirtelen tunt föl a magyarság egén, világított, vakított, s aztán ugyanolyan hírtelenséggel leáldozott. Nyárádszeredát o írta fel a történelem térképére, ugyanis itt kiáltották ki fejedelemmé az erdélyi rendek 1605 február 21-én. Igazai nagy fejedelem volt, akinek élete, szellemisége, politikai tisztánlátása, végrendeleti rendelése felbecsülhetetlen értékként, kiáltó szóként marad meg nekünk. Utat jelölt, melyet rég benott a bozót, fáklyát gyújtott, melynek alig van már látható fénye, tiszta forrást fakasztott, melynek megzavarodott a vize, talentumokat bízott ránk, melyeket felelotlenül eltékozoltunk. De mégis a történelmi levegoju Nyárádszeredában szoborba álmodott délceg nagysága számonkéro tekintettel néz le ránk, mintha ezt mondaná... „Erdélyt bíztam rátok”. Mert Erdély fejedelme volt. Kolozsváron született 1557 január elsején, bár nem volt igazán erdélyi. Igazi reálpolitikusként ismerte föl a Habsburgok beolvasztó politikáját, és választotta a kevésbé veszélyesnek tuno török szövetségét. A történelem ot igazolta. A hajdúk bizalmát megnyerve fényes gyozelmeket arat, és valójában már 1606 június 23-án o diktálja a bécsi béke feltételeit. Egyetlen szabadságharcosunk, aki nem legyozöttként, hanem gyoztesként nézhet szembe az ellenséggel. Ugyanebben az évben november 11-én a törökkel is 20 évre szóló békeszerzodést köt, mellyel megteremtette a békés, szabad, építo munka alapfeltételeit Erdélyben és Magyarországon. És népünk nagy veszteségére még ennek az esztendonek decemberében elment örökre. Végrendeletének igaz, veretes szavai, gondoltai átívelték a századokat, nem veszítették el idoszeruségüket. Testamentomi rendelése intelem volt ezelott 400 esztendovel, és korparanccsá kristályosodott a mai emberpróbáló idokben is. „Én, Bocskai István, Istennek kegyelemességébol Magyarországnak és Erdélynek fejedelme, székelyeknek ispánja ... ilyen testamentom tételemet rendeltem ... mint nemzetemnek, hazámnak igaz jóakarója, szeretettel intvén az erdélyieket és magyarországi híveinket az egymáshoz való szép egyességre, atyafiúi szeretetre. Az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelem alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket el ne taszítsák, tartsák o atyafiainak és o vérének, tagjoknak ... egymás nyavalyáját fájlalják, és mindenekben oltalommal, segítséggel legyenek egymáshoz ...”
     Bocskai nem csak népének szabadságát védelmezte, hanem protestáló hitének megtartója és védelmezoje is egyben. Ezért van ott a szobra a reformáció genfi emlékmuvének együttesében más európai nagyságokkal egyetemben. Gondolkodásában, szellemiségében tovább látott koránál, és jelölt ki egy követendo utat a késobbi nemzedékeknek.
     Napjainkban Nyárádszereda kisváros egyetlen nevezetessége a református templom elotti téren álló Bocskai szobor, amelyet a bécsi béke 300. évfordulójára állított a kegyelet „a szegény székely nép filléreibol” 1906 június 23-án. A szobornak is mostoha sorsa volt, hisz nemcsak az ido romboló erejével kellett szembenéznie, hanem a kisszeru hatalom nemzetgyulölo, értékromboló tirannizmusát is el kellett szenvednie. Trianon után minden nemzeti szimbólumnak pusztulnia kellett. 1924-ben leemelték a talapzatról és a templomban rejtették el, majd 1933-tól a Kolozsvári Teológián orizték 1940-ig. Ekkor újra visszahelyezték a talapzatra, majd a háború után ismét a templomba kellett menekíteni. 1997 június 12-én harmadszor is leleplezték az eredeti helyére visszakerült szobrot. Adja Isten, hogy immár végképp itt maradhasson „a magyarok Mózese”.
     Bocskai emberi nagysága, önzetlen haza- és szabadságszeretete, katona erényei, hitet valló és védelmezo vallási toleranciája, népéért való aggódó felelosségérzete, jövot álmodó nemes szándéka nekünk, a Bekecsalja népének olyan láthatatlan kobe vésett parancsolat, mely nemcsak nemzeti létünk, megmaradásunk, hanem európaiságunk kifejezoje is egyben.
     Félévszázados fennállást ünneplo középiskolánk ezért választotta névadójául Bocskai Istvánt, hogy ezáltal is tisztelegjen a nagy Fejedelem elott, és felvállalja a tole kapott, szellemi örökséget, hogy megtisztítsa az általa megjelölt utat, fáklyájának lángját világító tuzzé nemesítse és a ránk bízott talentumokkal emberül sáfárkodjék. Az ifjúság lelke áldott termo talaj, melyben rügyet bonthat, virágot nyithat a fejedelmi üzenet. Adja Isten, hogy így legyen!

László János, magyar tanár

A névadó Bocskai István